Az 1900-as évek elején – nagyjából akkoriban, amikor a haditengerészeti hajók először kísérleteztek dízelmotorokkal – egy másik fontos újítás is megjelent a hajócsavar tengelyének másik végén.
A huszadik század első felében aszivattyú mechanikus tömítésvált a hajótesten belüli tengelyelrendezés és a tengernek kitett alkatrészek közötti szabványos csatlakozási ponttá. Az új technológia drámai javulást kínált a megbízhatóság és az élettartam tekintetében a piacon korábban domináns tömszelencékhez és tömszelencékhez képest.
A tengelytömítés-technológia fejlesztése ma is folytatódik, a hangsúly a megbízhatóság növelésén, a termék élettartamának maximalizálásán, a költségek csökkentésén, a telepítés egyszerűsítésén és a karbantartás minimalizálásán van. A modern tömítések a legmodernebb anyagokra, tervezési és gyártási folyamatokra támaszkodnak, valamint kihasználják a megnövekedett csatlakoztathatóságot és az adatok elérhetőségét a digitális monitorozás lehetővé tétele érdekében.
ElőttMechanikus tömítések
Tengely mechanikus tömítésekfigyelemre méltó előrelépést jelentettek a korábban domináns technológiához képest, amelyet a tengervíz hajótestbe jutásának megakadályozására alkalmaztak a hajócsavar tengelye körül. A tömítődoboz vagy tömszelence egy fonott, kötélszerű anyagból áll, amelyet a tengely köré feszítenek, hogy tömítést képezzen. Ez erős tömítést hoz létre, miközben lehetővé teszi a tengely forgását. A mechanikus tömítés azonban számos hátrányt is kiküszöbölt.
A tömítéssel szemben forgó tengely okozta súrlódás idővel kopáshoz vezet, ami fokozott szivárgást eredményez, amíg a tömítést be nem állítják vagy ki nem cserélik. A tömítődoboz javításánál még költségesebb a hajócsavartengely javítása, amelyet szintén károsíthat a súrlódás. Idővel a tömítés valószínűleg egy hornyot koptat a tengelyben, ami végül a teljes meghajtási elrendezést kibillentheti a beállításból, aminek következtében a hajót szárazdokkolásra, tengelyeltávolításra és hüvelycserére, vagy akár tengelyfelújításra is szükség lehet. Végül a meghajtási hatásfok is csökken, mivel a motornak több energiát kell termelnie ahhoz, hogy a tengelyt a szorosan tömített tömítőgyűrű ellenében forgathassa, ami energiát és üzemanyagot pazarol. Ez nem elhanyagolható: az elfogadható szivárgási arány eléréséhez a tömítésnek nagyon szorosnak kell lennie.
A tömített tömszelence továbbra is egy egyszerű, hibatűrő megoldás, és gyakran még mindig megtalálható sok gépházban tartalékként. Ha a mechanikus tömítés meghibásodik, lehetővé teszi a hajó számára, hogy teljesítse küldetését, és visszatérjen a dokkba javításra. De a mechanikus végtömítés erre épül, még drámaibban növelve a megbízhatóságot és csökkentve a szivárgást.
Korai mechanikus tömítések
A forgó alkatrészek körüli tömítés forradalmát az a felismerés hozta meg, hogy a tömítés tengely mentén történő megmunkálása – ahogyan azt a tömítőanyagok esetében teszik – szükségtelen. Két felület – az egyik a tengellyel együtt forog, a másik rögzített –, amelyek merőlegesen helyezkednek el a tengelyre, és hidraulikus, valamint mechanikai erők nyomják össze őket, még szorosabb tömítést tudnak létrehozni. Ezt a felfedezést gyakran George Cooke mérnök 1903-as munkájának tulajdonítják. Az első kereskedelmi forgalomban kapható mechanikus tömítéseket 1928-ban fejlesztették ki, és centrifugálszivattyúkhoz és kompresszorokhoz alkalmazták.
Közzététel ideje: 2022. október 27.