Az 1900-as évek elején – körülbelül akkor, amikor a haditengerészeti hajók először kísérleteztek dízelmotorokkal – egy másik fontos újítás jelent meg a kardántengely vonalának másik végén.
A huszadik század első felében aszivattyú mechanikus tömítésszabvány interfész lett a hajótesten belüli tengelyelrendezés és a tengernek kitett alkatrészek között. Az új technológia drámai javulást tett a megbízhatóság és az életciklus tekintetében a piacon uralkodó tömszelencékhez és tömszelencékhez képest.
A tengely mechanikus tömítési technológiájának fejlesztése ma is folytatódik, amelynek középpontjában a megbízhatóság növelése, a termék élettartamának maximalizálása, a költségek csökkentése, a telepítés egyszerűsítése és a karbantartás minimalizálása áll. A modern tömítések a legmodernebb anyagokra, tervezési és gyártási folyamatokra támaszkodnak, valamint kihasználják a megnövekedett csatlakozási lehetőségeket és az adatok elérhetőségét a digitális megfigyelés érdekében.
ElőttMechanikus tömítések
Tengely mechanikus tömítésekFigyelemreméltó előrelépés volt a korábban uralkodó technológiához képest, amelyet azért alkalmaztak, hogy megakadályozzák a tengervíz bejutását a hajótestbe a propellertengely körül. A tömszelencét vagy tömszelencét fonott, kötélszerű anyag jellemzi, amelyet a tengely körül megfeszítenek, hogy tömítést képezzenek. Ez erős tömítést hoz létre, miközben lehetővé teszi a tengely forgását. A mechanikus tömítésnek azonban számos hátránya van.
A tömítéssel szemben forgó tengely által okozott súrlódás idővel kopáshoz vezet, ami a tömítés beállításáig vagy cseréjéig fokozott szivárgást eredményez. Még a tömszelence javításánál is költségesebb a kardántengely javítása, amely a súrlódás miatt is megsérülhet. Idővel a tömés valószínűleg hornyot koptat a tengelyen, ami végül a teljes meghajtási elrendezést kibillentheti az irányból, aminek következtében az edény szárazdokkolását, tengely eltávolítását és karmantyú cseréjét vagy akár tengely felújítását eredményezheti. Végül a hajtómű hatékonysága csökken, mivel a motornak több energiát kell termelnie ahhoz, hogy a tengelyt a szorosan tömött tömszelence ellen fordítsa, így energiát és üzemanyagot pazarol. Ez nem elhanyagolható: az elfogadható szivárgási arány eléréséhez a tömítésnek nagyon szorosnak kell lennie.
A tömörített tömszelence továbbra is egyszerű, hibamentes megoldás, és gyakran még mindig sok motortérben megtalálható tartalékként. Ha a mechanikus tömítés meghibásodik, lehetővé teheti a hajó számára, hogy befejezze küldetését, és visszatérjen a dokkba javításra. A mechanikus végfelületi tömítés azonban erre épül, növelve a megbízhatóságot és még drámaibban csökkentve a szivárgást.
Korai mechanikus tömítések
A forgó alkatrészek körüli tömítések forradalma azzal a felismeréssel járt, hogy a tömítést a tengely mentén megmunkálni – ahogy a tömítésnél is – szükségtelen. A tengelyre merőlegesen elhelyezett, hidraulikus és mechanikai erők által összenyomott két felület – az egyik a tengellyel forog, a másik pedig rögzített – még szorosabb tömítést alkothat, ezt a felfedezést gyakran George Cooke mérnöknek tulajdonítják 1903-ban. Az első kereskedelmi forgalomban alkalmazott mechanikus tömítéseket 1928-ban fejlesztették ki, és centrifugálszivattyúkhoz és kompresszorokhoz alkalmazták
Feladás időpontja: 2022.10.27